huenderues

"A csomag" című történet egy július végi estén indult... (2)

Találatok: 1105

Ha nem tévedek szombat vagy vasárnap volt, meleg nyári este, mikor sokan még valamelyik vízparton pihenték ki a hét kisebb-nagyobb megpróbáltatásait.

Mi ekkor már túl voltunk az iskolai tanszerek bevásárlásán. Nem szeretjük az utolsó pillanatokra hagyni ezt sem. Nem szeretjük mikor hosszú, kígyózó sorokban, esetenként türelmetlen szülőtársakkal kell bevásárlókocsikat és egymást kerülgetni. Szóval, már a füzetek, ceruzák és vonalzók az asztalon sorakoztak, várták jól megérdemelt sorsukat.

Kislányom, aki immár a 6. tanévének megkezdésére készül, lelkesen mutatta nekem a szép tanszereit, bámulatos választékossággal mesélte terveit, szövögette álmait. Majd arról kezdett beszélgetni velem, hogy milyen hálás. 

Igen, hálás azért, hogy mindene megvan ahhoz, hogy a következő tanévet is sikeresen teljesíthesse. Szó szót követett, majd arról beszélgettünk, hogy sok gyereknek sajnos nem adatik ez meg. Sokuknak a tanuláshoz még az alapvető eszközök sincsenek meg, sokuknak hátrányt jelent, hogy nem rendelkeznek a tudás megszerzéséhez szükséges felszerelésekkel. Nekünk pedig ott vannak a még jó állapotban lévő, de már használaton kívüli táskák, tolltartók, vonalzók... jó néhány olyan dolog, ami számukra segítséget jelenthet.

Mi lenne, ha odaadnánk azoknak, akik szívesen használnák még? Mi lenne, ha erre biztatnánk másokat is? Mi lenne, ha ezt inkább összefognánk? Mi lenne, ha ...

Így fogalmazódott meg bennünk a gyűjtés ötlete. Biztosak voltunk benne, hogy mások is szívesen segítenek. Biztosak voltunk abban is, hogy másoknál is vannak használható iskolaszerek a szekrények aljában. Biztosak voltunk abban is, hogy tudunk további támogatókat találni.

Létrehoztunk egy Facebook csoportot, ahova meghívtuk kedves üzlettársainkat, barátainkat, s arra kértük őket, hogy cselekedjenek hozzánk hasonlóan.

A csoport a "Töltsünk meg 45 iskolatáskát!" nevet kapta. Célunk az volt, hogy a közeledő születésnapomig gyűjtsünk össze annyi iskolaszert, amennyi legalább ennyi iskolatáska megtöltésére elegendő lehet. (Miért pont 45? Ezt a kérdést most nyitva hagyom.)

A gyűjtés lezárultát egy nagy tűzijátékkal terveztük megünnepelni a Duna partján, tehát mindössze 3 hetünk volt.

S ekkor olyan folyamat vette kezdetét, melyre legmerészebb pillanatainkban sem gondoltunk még akkor...

24 óra leforgása alatt számos támogató jelezte adományozói szándékát. Sokan a kezdeményezés továbbadásában segédkeztek. Többen voltak, akik meghívtak másokat is a csoportba, ezáltal sok zseniális és segítőkész emberrel ismerkedhettem meg.

Majd elkezdtek megjönni a felajánlások. Érkeztek a táskák, füzetek, tollak, rajzlapok,... s velük együtt a megható pillanatok.

Igen, nagyon megható pillanatok! 

Megindító, mikor olyan fiatal házaspárok vagy egyedülállók, akiknek még nincs gyermekük, bevásárolnak egy fiúnak és egy lánynak.

Megható, mikor nyugdíjasok keresik elő az unokák náluk maradt holmijait.

Szívhez szóló, mikor sokgyerekes szülők úgy mennek tanszereket vásárolni, hogy gondolnak más gyerekekre is.

Szép gesztus, mikor még a külföldön élő barátaink is keresik annak módját, hogyan tudnának az itthoni kezdeményezésünkben részt venni.

S ez csak néhány kiragadott példa.

A nappalinkban pedig egyre nagyobb lett "a csomag". 

Ez idő alatt kerestem fel az SOS Gyermek Alapítványt, hogy legyenek segítségünkre az összegyűlt adományok célba juttatásában, hiszen nekik mind a tapasztalatunk, mind a kapcsolatrendszerük adott ahhoz, hogy a legmegfelelőbb helyre kerüljenek a nagylelkű felajánlások. Mindenképp az volt a célunk, hogy első körben a hozzánk közel élő gyerekeknek tudjunk segíteni. Azt gondolom, sikerült.

Így került tehát üzlettársaink, barátaink, családjaink jóvoltából jelentős mennyiségű iskolaszer összegyűjtésre, beszerzésre, melyet augusztus 26-án Fóton átadtam Fodros Ivánnak, az alapítvány vezetőjének.

Mit láttam a szemében? Valami hasonlót, mint a kislányom szemében néhány héttel korábban... hálát.

Ezúton is köszönöm mindazoknak a nagylelkűségét, akik részt vettek a kezdeményezésben. Igazán! Hálásan!

Köszönet illet mindenkit, aki akár egy megosztással is segített eljuttatni a gyűjtés hírét olyanokhoz, akik aztán adományozókká váltak. 

Köszönet illet mindenkit, aki szurkolt nekünk, aki érdeklődött, aki akár csak egy jó szóval is bátorított minket.

Köszönjük az alapítványnak is, hogy gondoskodik arról, hogy valóban a legmegfelelőbb helyre kerülnek a tanszerek, s igazán a rászoruló gyerekek iskolakezdését könnyíthetjük meg ezáltal.

Mi a tanulság? 

A jó szándékú, segítőkész, nagylelkű emberek itt vannak körülöttünk. Ne féljünk megszólítani őket!

A közösségi médiákat lehet szeretni és nem szeretni. Egy biztos, most óriási segítségünkre volt!

S hogy lesz-e ennek a történetnek folytatása?

Jó eséllyel igen ...

Gyebnár László

u.i: Jövőre egy évvel idősebb leszek! :)

Ezúton is köszönjük a rászoruló gyermekek nevében ezt a hatalmas segítséget Gyebnár Lászlónak és Barátainak. Az adomány nagy részét természetesen már eljutattuk a legrászorultabb Gyermekekhez, további csomagok pedig úton vannak futárszolgálat segítségével az ország különböző szegleteibe. (Képes beszámoló hamarosan…)

1  2  3

4  5  6